Tartom magam az előző posztomban leírtakhoz, mégis vannak olyan eszközök, amik segíthetnek megérteni a gyereknek, mi fán terem a pénz. Az alábbi ötletek olyan mindennapi témák, amik felmerülnek így is úgy is, és szülőként „csupán” annyi a dolgunk, hogy számunkra megfelelően kezeljük őket:

Vásárlás

Kisfiam közeledik a 3 évhez, és azt a korszakát éli, hogy ha vásárolunk, vagy postára megyünk, akkor ő akarja odaadni a pénzt a boltosnak/postásnak. Szerintem azért, mert mostanra felfogta, hogy a pénzért cserébe kap valamit. És szerintem ebben a korban ennyi pont elég is.

A vásárlási hiszti nálunk egyelőre nincs, egyszerűen azért, mert ha valamit meglát és mondja, hogy ez kell, elmagyarázom neki, az most nem kell, mert: már van otthon / erre nincs szükségünk / nem ezért jöttünk. Eddig ez bevált. Remélem hosszú távon lerakódik benne ebből, hogy az impulzus vásárlás nem nyerő! (arról persze nem merek álmodozni, hogy megúszom a „vásárlási hisztit” is :))

Malacpersely

Nagyapja kétszáz forintosokat gyűjt az unokájának. Ha találkoznak, egy programpont, hogy fiam dobálja be a perselybe a neki gyűjtött pénzérméket. Közben nagyapja elmondja, hogy ez az övé lesz. Fiam nagyon lelkes, és remélem, majd ha vesznek belőle valamit, az úgy fog történni, hogy kiválaszt majd valamit, és a persely tartalmát a boltosnak kiborítják az eladópultra. Ennél jobb demonstrációt a takarékoskodás értelméről nem is tudok ilyen korú gyerekeknek elképzelni! 🙂

Pénzügyi témájú társasjátékok

Imádok társasozni! Vannak pénzügyi témájú társasjátékok, amelyek remek szórakozás az egész családnak, közben a gyermek ismerkedhet a pénzügyi terület mechanizmusaival. Fontos, hogy ezek a társasjátékok nem tanítanak pénzkezelést, a gyereknek egyáltalán lesz egy képe, mi hogy működik (bevétel, kiadás, kölcsön, hitel), és ennyi. Viszont szuper minőségi időtöltés az egész családnak.

Zsebpénz

Hát erről külön tanulmányt lehetne írni. Ahány ház, annyi szokás!

Szerintem ez lehet a szülői példamutatás után a legjobb módszer arra, hogy a gyerek kialakítsa a későbbi viszonyának alapjait a pénzügyekhez. Mint már említettem, én nem vagyok híve a házimunka, vagy tanulmányi eredmények díjazásának (főleg, mivel nem hiszem, hogy az, aki a jelenlegi iskolarendszerben kiváló tanuló, jobban megállja a helyét a világban – de ez egy másik téma). Véleményem szerint az alapbér + mozgóbér megoldás lehet a legjobb. Tehát ha eljön a megfelelő idő (ami szerintem nem az oviban lesz), akkor megállapítunk egy heti összeget, amit úgy oszt be, ahogy akar. Igazából nem akarok beleszólni ennek elköltésébe vagy el nem költésébe, kezdetben legyen, ahogy ő szeretné.  Aztán hoz majd az élet olyan helyzeteket, amikor lehetőség adódik rá, hogy elmagyarázzam a bevétel-kiadás-megtakarítás hármasát.

A mozgóbér plusz bevételi lehetőség, amivel véleményem szerint a vállalkozó szellem, a proaktivitás fejleszthető a gyerekben: ha több kell neki, gondolkodjon, találja ki, mivel szerezhetné meg, tárgyaljunk róla. De ez nem „kötelező”. Például nálunk nagypapám sírásó (is) volt, ha szerettem volna plusz pénzt, kipucolhattuk a cipőjét 200 forintért. De ez a mi döntésünktől függött, nem kötelező feladat volt.

Hát nem gyönyörű szülőnek lenni? De az. 🙂