“It’s the economy, stupid” (“ilyen a gazdaság, te fafej”) – majdnem 25 évvel ezelőtt ezzel a kifejezéssel foglalta össze Bill Clinton választási menedzsere a politikának egy bizonyos szakaszát. Az az időszak teremtette meg a vállalkozásoknak az ideális körülményeket a növekedéshez, a jólét felépítéséhez. Az volt az elv, hogy a legtöbb embernek az segít, ha a gazdasági paraméterek megfelelően fejlődni tudnak. Ezt az elvet cáfolják meg az aktuális választási eredmények, melyek azt mutatják, hogy a választók többsége nagy lelkesedéssel direkt vagy indirekt a saját gazdasági érdekei ellen fordul! Aki azt hitte, vagy azt várta, hogy a gazdaság és a pénzügyi világ emiatt hatalmas krízisbe jut, az eddig csalódottan a pálya szélen álldogál. A piacok sokkal gyorsabban alkalmazkodnak: ha este Lagosban (Portugál városka) elmegy az áram, akkor azonnal beindulnak a háztartásokban felszerelt dízel aggregátok ezrei. Máris fantasztikus gazdasági kilátásokra és növekedésekre utal az iparág. A sötétben máris csak azok ülnek, akik egy privát áramforrást nem tudnak megengedni maguknak.
Inkább ma semmi, mint holnap kevés?
A vállalkozások és háztartások nagyon gyors alkalmazkodási képessége sokszor a jónak gondolt állami beavatkozások rovására megy. Így történt az amerikai és európai központi bankok 0%-os politikájával is, amely célja a fogyasztási érdeklődés emelése volt. Az volt az alapgondolat, hogy aki nem kap a pénzéért kamatot, az elkölti és így hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Neves gazdasági elemzők már azt is felmutatták az elmúlt évtizedekben, hogy az említett effektus inkább felülíródik azzal a tendenciával, hogy inkább tartalékot képeznek a nyugdíjas korukra és nem fogyasztanak. Egyszerűen összefoglalva: aki a nyugdíját például egy 5% hozam keretben évente 5 millió forinttal emelni szeretné, annak nyugdíjas koráig 100 millió forint alaptőkére van szüksége. Ha a kamat már csak 1%, akkor már 500 millió alaptőke szükséges! Ez volt a terv, de a valóság egész másképpen alakult.
Igaz, hogy a megtakarítási arányok enyhén csökkennek, mivel a reális fizetési arány is csökkent. Mivel a megtakarított tőke nagy része nem olyan eszközökben van, melyeket például a vállalkozások finanszírozására lehetne használni, ez egy katasztrófa. A tartalékok közel 90%-a szinte kamatmentesen képződik. Ezen keresztül a megtakarítók a pénzpiaci politika terveit szabotálja. A Basel III szabályzások miatt a bankok a rövid időre befektetett tartalékokat nem használhatja fel hosszútávú hitelek kiadásaira. Összefoglalva: az a sok félretett pénz nem hoz a befektetőnek hozamot,a bank sem tud semmit vele kezdeni, így a gazdaságnak sem hasznos.
Kemény, de mégis tény?
Politikai oldalról nézve nehéz kérdés, hogy a jövőben honnan fog fújni a szél. Ami igaz, hogy az aktuális változási potenciál nagy, főleg Európában, ami nem is kevés veszélyt jelent szinte az egész bolygónak. Kreatív szellemek már ezt a krízist is felismerték és jönnek az elemzésekkel és magyarázatokkal, melyek persze az ő aktuális érdekeikhez és termékeikhez vezetnek. Azért azt be lehet látni, hogy nem minden megoldás utal automatikusan egy létező problémára. Ugyanúgy nem minden felmutatott probléma tör azonnal felszínre: aki például 2011 augusztusában az Európai központi bank által bejelentett, végtelen eurotámogatási program miatt tartott a hiperinflációtól, ezért a pénzét azonnal aranyra és ezüstérmekre váltotta, az azóta is figyelemmel követheti e tapasztalatok emocionális megélését.
Ami ténynek tekinthető: az emberi kíváncsiság és a kreatív vállalkozói szellem nem szüntethető meg néhány külső paraméter megváltoztatásával. Az érdekes időszakok lehetőségeket és akár ideális körülményeket is rejthetnek magukban egy jó végkifejlethez, melyet lehet ma még el sem tudunk képzelni. A mai körülmények jobbak mint valaha. Mikor Bill Clinton 1992-ben a választásokat megnyerte, akkor még csak pár egyetemen létezett az E-Mail. Ma már a vállalkozók több mint 70%-a elérhető E-Mailen keresztül.
